Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kultúra a gyerekkorhoz nyúl, aztán...Ébredjetek, hé!

2011.01.11

... Mivel akkor éppen arra volt a "világszemélynek" szüksége, hogy felvilágosodjon, hogy eljusson hozzá az, vagy eljusson oda, ahová nem tudott. Az elnyomódás után felbukkanó tudásvágy volt ez, ami valóban hivatástudatot adott az embereknek. S mivel már minden elérhető, minek küzdeni bármiért? Az ember harcos természetű alapvetően, s ha nincsenek korlátok - amit önmagának képtelen felállítani, avagy épp hogy annyira korlátolt a körülményei okán, hogy inkább csak vegetál, hiszen közben mások, ő helyette elvégzik, amit ő is megtehetne (akár magáért, akár másokért, túllépve önmagán) -, akkor hajlamos a vegetációra, mint látjuk.

   Minennek az lehet a gyökere, hogy felhígult az értékrendszer. Összeolvadnak a kultúrák, a normák fellazulnak ebben a folyékony szabadságban, összeolvadnak az emberek. Csupa homogén. A baj nem is ez, hanem hogy materiális a homogenizáció, s nem lélek ügy. Azaz nem az unanonimust, az egy lelket keresik (lehet, hogy titkon vágyják, vagy lehet, hogy nem is gondolnak rá, vagy nem jól keresik) az emberek, hanem az egy testet. Hiszen ezt szolgálják a körülmények, az technika minden vívmánya, amivel a mai ember zöme él, ha nem azért él. A körülmények azt szolgálják, hogy nincs szükség mások szolgálataira, s innentől az egyes tömegember tevékenysége is veszít a fontosságából. Ha meg fontos is, már megszoktuk, és van újabb, nem igazán érkezik visszajelzés a felől, kellünk-e egyáltalán a világba.

   A mai elit az, aki sarkára állva kikéri magának, hogy szükségtelen, és a saját önbecsülését űzi. Csak magáért, másokért is, csak másokért: minden esetre a közös egy-lélekért cselekszik, még ha nem is tudja. A lusta pedig lusta lehet azért is, mert kiszolgálják; s azért is, mert annyi felé indulhatna el. De hát nem ismeri az utakat, senki nem súg neki: nem tudja eldönteni melyiket válassza - ha van ilyen lehetősége, hiszen valószínűleg vannak kivételek.

   A kultúra nagyban segítség lehetne, na de mit tegyen a kultúra, ha kopogtat a házak ajtaján, azonban senki nem nyit ajtót neki? Másrészt a kultúra éppenséggel ingerválaszként működik: a társadalomban zajló folyamatokra is keresi a választ, sőt az emberekben keresi a választ, hiszen nem tud tőlük függetlenül létezni. Tőlük kérdez. Kérdezne, ha az emberek akarnának foglalkozni a kultúrával a sajtos "burger" és az "x-box" között - vagy már lehet, hogy ezek is kulturális részletek?

   Abban bízhatunk, hogy a sajtószabadság ellen tenni látszó cenzúra célja az, hogy a tömeget visszafordítsa saját, személyes kultúrája felé, s hogy megint alapvetőbb lesz a szokás, sem mint a dőzsölés; alapvetőbb az alázat, mint a dicsekvés; alapvetően inkább adni fognak szívesen az emberek - tudván, van, lehet, mit adniuk, s van kinek, s tudják, hogy van, s tudják, kinek, mit, de legalább inkább fogják keresni, hogy hogy -, sem mint elvárni, vagy csak élvezni. Ebben bízom. Remélem a kultúra "tőkésítése" nem arra akar, vagy nem arra fog kimenni, hogy aki még megőrizte és fenntartja éberségét, az is elaludjon az alvók között, mert a száját almával betapasztja egy láthatatlan kéz.

   Remélem továbbá azt is, hogy inkább az lehet a baj, hogy a jó szülő hangját nem hallani a gépzúgásban, s nem pedig az, hogy a kölykök direkt tesznek rossz fát a tűzre, hogy provokálják, hogy foglalkozzon már az anyjuk velük, akit pedig nem érdekel a saját kölyke sorsa; vagy remélem, nem az az "elkultúrátlanodás" forrása, hogy a gyerek már menthetetlenül elkanászodott - a tehetetlenség ugyanis csak a halál közelében létezik visszafordíthatatlanul. 

   Nem mintha, egyébként a gépzúgás nem volna rettenetes csak úgy magában. A gépeket azért egyszerűbb lekapcsolni, mielőtt robbannának; ám, ha a gyerek helyeslő cimborákra is talál, mert azt gondolja, mamáját: a menedzsert már csak a banki befektetések, hitelek érdeklik, - s nem pedig ő, aki itt van, és csak játszani szeretne, - akkor nehezebb a cumi nélküli korszakot követően a kultúrát szájába tuszakolni, - hiába, van amit a kultúra sem pótolhat - ugyanis nem fog kelleni neki.

   Szóval nem kell neki. Persze, lehetne cumi alakúbb a kultúra, de ha a gyereknek nem kell? A kultúra persze érzi a saját haldoklását, s keresi az új eszközöket, - higgye el, hogy a kultúrának sok a tömeg, ahogy a tömegnek sok a kultúra, vagy éppen túl kevés mindkettőnek a másik, de nem elég - hiszen minden halál az újjászületésért történő alkalmazkodás az általánosan egyetlen állandóban: a változásban. Mert amíg keres, addig változik. Ha az hiszi, hogy talált a tömeg, akkor győzött, mert már soha többet nem akar tovább játszani. 

   Mindezzel csak annyit, hogy a kultúra minden esetre azért él, és "tenni tör". Keres, ahogy a tömeg embere is legalább a kenyér tárgyában: ugyan ezt megteszi. S hogy megelőlegezett, - megutólagozott - jutalom, vagy inkább szankció kéne?  Esetleg minden természetesen így folyik a maga módján, csak el kell viselni, míg kellemetlen az átmeneti káosz, ami olyan, mint a koszos macskatál? Vagy nem kell elviselni? Vagy nem átmenet, hanem ez az út maga? Aztat csak a JóIsten tudja? 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.