Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


egyszer valaki ezt kérdezte

2013.05.23

 1., "programozott" (gyerekkori viselkedési minták anygdalába tárolódnak) nevezzük mondjuk 'szenvedési reflexnek' - az épült be, hogy kedvesnek kell lenni, és aztán szenvedni attól, hogy nem értékelnek = párkapcsolat.

> megoldás: lazító tréningek (meditáció; autogén tréning; a tudattal a helyre menni a testen belül, ahol feszültség keletkezik egy-egy ilyen "kedves vagyok és nem kell" kép, csukott szemmel való felidézésére, s mondani a stresszreakciót adó izomnak, hogy: elengedem, elfogadom, szeretem - mármint saját magamat -, így felülírható a biorobot program (28 nap alatt komoly változások lesznek!)

tapasztalat alapján írom, nem kell elhinni, ki lehet próbálni 

2., probléma forrása: az alacsony státuszú férfiakat nem tudják komolyan venni a magukkal valamennyire is tisztában levő/öntudatos/határozott nők, mert

- e státuszukból kifolyólag (ez esetben alacsony státusz, ami által kedveltekké szeretnének válni: ez egy viselkedés választás, amivel a kívánt hatást próbálja valaki elérni), nem tekintik egyenértékű partnernek őket a nők

> megoldás: nem kőbunkónak kell lenni "mert a nők azt szeretik", hanem legyen már egy férfinak tartása, könyörgöm, egy olyan jelleme, amire egy nő felnézhet, büszkeség öntheti el a szívét mellette, illetve valóban nő lehet (törékeny, gyengéd, odaadó satöbbi) - azaz a férfi hagyja már meg a 'jing' jellemet a nőnek!

azt a pozíciót, ami tradicionálisan illeti; hadd osszam meg, hogy kevés olyan nő van, aki szereti erősebbnek, férfiasabbnak, "jangabbnak" érezni magát úgy, hogy közben tartósan jól is érzi magát / s még mindig nem az uralkodásról beszélek, hanem egy nemekből fakadó egészséges, és megvalósítható harmóniáról, amiben egy kapcsoalt képes életben maradni

3. a kedvesség, és a nő lábai elé való olvadás között hatalmas különbség van; mindenkinek van szüksége a gyengéd szeretetre, még ha akadályozzák is ennek egyáltalán a beismerésében is ilyen-olyan berögzült mintakövetések, meg önsorsrontási kísérletek - de! ha valaki elveszti önmagát egy másik jelenlétének hatására, azt inkább rajongónak nevezhetnők kívülről; nem pedig partnernek, aki mellett! (nem aki által kiegészítve... ez meg a másik oldal már: amikor a nőket semmibe veszik, vagy oldalkocsiba teszik), teljes egésznek érzi magát az ember; mégis nem úgy, hogy fel kelljen adnia bármit is nőként magából - legyen az tartás, határozottság, egy-ség egy-személyben, és ez nem ilyen feminista duma;
ugye, ahhoz, hogy fenntartható homeosztázissal rendelkezzen valaki, nem kell hozzá még két vese, aki mellette áll - tehát, remekül működünk magunktól is, nem vagyunk valami szerencsétlen rokkant, akit a földről kell összenyalni(:, mert magunktól élehetetlenek vagyunk. nem. bocsánat.  de!(: 

¤ természetesen a teremtés művelete egyedül nehezen menne - már ami a szaporodhatnékot, meg az egyéb idült igényeket illeti, hogy ilyen konkrét legyek;

szeretve lenni teljességben, na. feltétlen szeretet pedig van, az úgynevezett "túlkedves" férfiak iránt is, hiszen csupa jót akarnak, csak éppen nem tud partnerség kialakulni az élet állította 'feladatokkal való megküzdési mód' beli különbségek miatt. ettől nem jobb vagy rosszabb akárki, csak nem passzol telejsen. az ember pont így van a barátaival is: nem mindenkivel tud 100%-ban összeolvadni, azonosulni, mert nincs meg rá minden kovalens kötés. jó, és? nem kell ugyanolyannak lenni. de azért jól esik az egészséges hasonlóság (;, mert mélységet és egyet-érthetőséget ad. megfejtettem. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.